Most szeretnék egy kicsit megosztóbb témáról írni, amivel az utóbbi időben nagyon sokszor szembekerültem. Ezt pedig két ágról tudnám megközelíteni az egyik, hogy nem angyalkák, nem fénylények és csak lelkek vagyunk, hanem emberek a földi síkon, akik a földi létre születtek le, ezen körülmények között tanulni és tapasztalni, ezt úgy, hogy folyamatosan tagadjuk a testet és az érzéseinket, nem lehet. A másik, hogy jogunk van az érzéseinkhez.
Amik nem mindig jók, nem mindig szépek. És ez így tökéletesen rendben van. Jogunk van a dühhöz és jogunk van a haraghoz. Persze itt nem arról beszélek, amikor még húsz év múlva is haragot táplálunk a szomszéd iránt, pedig már fogalmunk sincs, miért haragszunk. Itt arról beszélek, hogy jogom van haragudni rád, ha megsértetted a határaim, ha megbántottál függetlenül attól, hogy ezt direkt vagy véletlenül tetted. Ha nem érzek dühöt emiatt, hanem egyből felmentlek a tetted alól, mert hát rossz gyerekkorod volt stb. azzal a saját fájdalmam, rossz érzésem vonom kétségbe. És magam elé teszlek téged, mikor magamnak nekem kellene az elsőnek lenni. Ez így nincs rendben.
Ha megsérted a határom, nekem jogom van dühösnek lenni, vonalat húzni és azt mondani ennyi és innen netovább. Jogom van puffogni egy sort. És majd ezután meg lehet beszélni, elfogadhatom, hogy te ezt milyen okból tetted. De jogom van hozzá, hogy érezzem azt, hogy nekem akkor rossz volt. Nem, nem muszáj mindenkit szeretnünk és nem muszáj mindent eltűrnünk, akkor sem, ha a megfelelési kényszert nevelték belénk. És igen a kezelések felhoznak negatív érzéseket, dühöt, stb. és ez így van jól, mert ezek egy megfelelő kezelés alatt helyükre is kerülnek és utána jöhet a továbblépés. Ám ha én felmentlek az alól, amit velem tettél, elnyomom a dühöm, nem élem meg a fájdalmam. Akkor nincs mivel szembenézni, nincs mit megoldani/feloldani. És ezek után a továbbiakban is mind neked, mind más embereknek meg fogom engedni, hogy bántsanak, hogy ne tartsák tiszteletben a határaim, mert nem tudatosítottam magamban, hogy mi az a rossz, amit nem vagyok hajlandó megengedni magammal szemben.