Megfelelő családba születtem?
Nagyon sok emberrel találkozom, aki azt érzi nem a megfelelő családba született. Mindenkinek van egy képe róla, hogy milyen lenne a megfelelő család. Természetesen biztonságos, mindenki megért mindenkit, mindenki segít a másiknak, béke és szeretet van. Sajnos a valóságban ez kicsit másképp történik.
Rájövünk, hogy nem pont olyan apát akartunk amilyen, de sajnos nem váltják vissza garanciálisan a boltban. 😀
Ezért el kezdünk lázadni, hogy én bezzeg biztos nem leszek olyan, mint az apám. Én biztos sokkal jobb családot fogok teremteni a saját gyermekeimnek stb… Persze ez is csak egy dac lesz, ami nem feltétlen fog boldogsághoz vezetni. Mivel még mindig nem tudjuk mit szeretnék, csak azt tudjuk mit nem. De az még közel sincs ahhoz, hogy saját magunkat ismerjük meg, hogy saját magunk mit szeretnénk.
Ha teljességében szeretnénk látni a képet, akkor azt láthatjuk, hogy pont abba a családba kell leszületnünk, akik a legjobban tudnak minket támogatni abban, ami a sors feladatunk, amiért leszülettünk a Földre. És igen, ez nem biztos, hogy az a család lesz, amit megálmodnánk magunknak a jelenben. Ezért nem is fogadjuk el, nem beszélünk a testvérrel, szülővel, mert azt látjuk nem érdemesek a szeretetünkre, mert nem azt kaptuk tőlük, amit vártunk. De a valóság az, hogy nagyon is azt kaptuk, amit vártunk, amikor kiválasztottuk, hogy melyik családba születünk le. Tökéletesen kiszámítottuk, hogy mik azok a körülmények, azok a dicséretek vagy bántások, amiket meg kell kapnunk ahhoz, hogy be tudjuk teljesíteni azokat a feladatokat, amikért jöttünk.
Ha nem érezted volna azt, hogy nem szeret eléggé az édesanyád, talán sosem lett volna annyi erőd, hogy létrehozz egy céget, ami most olyan szabadságot ad, amit semmiért nem cserélnél el. Ha kényelmes pihepuha fészekben nőttél volna fel, talán egy boldogtalan alkalmazott lennél, vagy bármi rosszabb.
Ha nem tanultál volna empátiát attól, hogy az édesanyád sokat kellett felvidítanod, sokat kellett neki segítened. Talán sosem kerültél volna egy olyan segítői munkába, ami most az életed egyik legnagyobb örömforrása.
Ha nem lett volna nehéz gyermekkorod, talán most nem dolgoznál a gyermekvédelemben, és nem éreznéd azt, hogy mekkora boldogságot ad, hogy akár mindennap egy gyermek életét teheted jobbá.
A példákat még hosszan lehetne sorolni, hiszen rengeteg van. A lényeg, hogy ne a sebeket hordozzuk magunkban, hanem lássuk azt, mi az a legjobb, amit kihozhatunk magunkból azáltal, amiket tanultunk.